Lampionok

-Drága fiam ... miért nem mutattad be eddig ezt a kedves leánykát? Hisz a barátnőd! - tudakolta gyermekétől a túlbuzgó apa
-H-hogy mííííím??? - hebegett Ichigo és menthetelenül elvörösödött
-Jaaj nem kell ezt szégyelni ... - veregette meg büszkén fia vállát Isshin papa -Hiszen már 16 éves vagy ... egy fejlődésben lévő fiatal férfi! Teljesen természetes, hogy érdeklődsz a lányok iránt!
- ... - szegény répafej hirtelen azt se tudta mivel üsse le magát -Fater ... Rukia és én ... - elharapta a magyarázatot
Végiggondolván azt, hogy éjjel tizenegy óra van és Valentin nap is, ő meg egy látszólag vele egykorú lánnyal ácsorog itt ... és ez a lány a történetesen nem is csúnya ... éééééés ő is abban a korban van amikor ... izééé ... szóval mindent összevetve ez mind csak arra utalhat, hogy Rukia és ő ... hát ... hát ... hogy ők ... járnak!!!
-Szóval Rukia és én csak ma jöttünk össze ... - fejezte be végül a mondatot
-"Míííííí??????" - visibált magában az ujdonsült barántő -"Ez meg miről beszél??"
-Óóóó nahát! - csapta össze a tenyerét Mr. Kurosaki -Masakival is éppen Valentin napon ismerdetem meg! Micsoda öröm!!
A fekete hajú hirtelen megragadta a tüskeböki karját és elkezdte vonszolni vonszolni.
-Adna egy percet, hogy valamit megbeszélhessünk Kurosaki úr?
-Természetesen ... a szerelmeseknek mindig oly sok a megvitatni valójuk! Oh ... mi is épp ilyenek voltunk az én Maskimmal! - nosztalgiázott Isshin miközben Rukiának sikerült végre kirángatnia Ichigót az előszobába
-Te ezt mégis hogy képzelted ezt?? - vonta kérdőre egy kissé hisztérikus hangnemben a szekrény-lakó a
-Szerinted mégis mit kellet volna mondanom? Hogy csak egy haver vagy, aki átugrott matekozni? - sutyorgot gyúnyosan a másik -Ugyan ... ezt te sem gondolhatod komyolyan.
-De ... - akadékosdott volna tovább a fekete hajú, de nem jutott eszébe egy jó érv sem
Be kellett látnia, hogy a narancsnak most az egyszer igaza van.
-Rukia kisasszony? Ugye maga is csatlakozik a ma kis éjszakai kiruccanásunkhoz? - hallatszott ki Isshin papa hangja a nappaliból és kisvártatva kidugta a fejét a az ajtórésen
-Öö ... hát nem is tudommmmm. - nyújtotta el a végét a zilált idegzetű kisasszony
-Ugyan! Ezt nem utasíthatja vissza! -erősködött a borostás arcú Kurosaki -Remélem hozott pizsamát!
-Én ... - nyögögött ismét a lány -"Nem volna túl szerencsés ha meglátnák, hogy Ichigo hugának a pizsamáját hordom ... nem valószínű, hogy bevennék, hogy véletlenül ugyanolyan pizsamánk van." - következtetett
-Semmi baj! Majd én kölcsöm adok eggyet! - ajánlkozott a mit sem sejtő Yuzu -Úgy látom körübelül egy méret vagyunk. Gyere, megmutatom milyenek vannak. - azzal Karinnal együtt fölvezették a manófalvit a közös szobájukba
-Na és ... mi a terved ezzel a kislánnyal? - csapott fia hátára Isshin, miután hallótávolságon kívül tudta a három "nőszemélyt"
-Mégis mi lenne? - bambult apjára Ichigo
-Hát ... elveszed? - kérdezte a családfő olyan hangnemmel, mintha ez teljesen természetes lenne, ugyanúgy ahogy az is, hogy a mókus makkot eszik, vagy hogy Orihimének sok a kinőtt melltartója
-Mi van??? - nézett nagyot az ifjú völegényjelölt
-Tudod, hogy nem szeretem, ha játszanak egy hölgy érzelmeivel. - vetette be a szokásos fateri szöveget -Úriember nem bánt meg egy nőt!
-Mit gondolsz te rólam? Én nem játszok vele ... !! - háborodott fel a répafej
-Azt ajánlom is! - ment át házisárkányba Isshin apu
-Ajjjjh ... - sóhajtott nagyot a tüsimüsi -Tudhatnád, hogy bízhatsz bennem.
-Én bízom is fiam! Csak tisztázni akartam ezt. - békült meg az idősebbik Kurosaki
-Figyelem figyelem! - hallatszott egyszer csak a lépcső tetejéről Yuzu hangja
Ichigóék odanéztek.
-Megérkezett egyenesen hörcsögfalváróóóóóóól! :p Egy repülő tehénen!! Vattacukor felhőkön átverekedve magát ... A sütőtökföldi nyuszi-brigád vezető pompom lánya ... Az egyetlen és utánozhatatlan ... Rukia hercegnő!!! :) - konferálta a világosbarna hajú, miközben mindenféle idétlen mozdulatot tett a kezével a levegőbe, sőt pár pillanatra még lábujjhegyre is állt és balerina módjára kezdett fel-alá járkálni
Eközben Karin az arcát eltakarta és megpróbált láthatalanná válni:
-"Komolyan mondom ... lefogom tagadni hogy a testvérem ..." - gondolta, de aztán ő is elmosolyodott
-Naaaaa gyere már!! Olyan szépen beharangoztalak! - húzta Yuzu a lépcső felé a kis pompom lányt
-Oké ... de mi van ha mégsem áll olyan jól? - tétovázott Rukia
-Jaaaaaaj dehogynem! - bizonygatta a két testvér
-Jójó! - azzal odasétált a lépcső tetejéhez, így már a két lent ácsorgó is megláthatta
-Tyűűűűűha! Igazán nagyon bájos ebben a nyulas pizsamában! - bókolt Isshin -Nem igaz fiam?
Ichigónak azonban egy ideig nem jött szó az ajkára. Csak bámulta a fekete hajút ...
Nem is nagyon értette mi lelte hirtelen. Ahogy meglátta abban a halványsárga hosszúujjú nyuszis pizsiben ... egész testében végigborzongott. Most vette észre elősször, hogy Rukia ... milyen ... szép!! Vagyis inkább most vette észre ... igazán!
A lány nem igazán értette a békagatyós indokolatlan elnémulását. Arra tippelt, hogy talán mégis túl gyerekes darabot választott.
-Ichigoooo! - hadonászott az arca előtt a tenyerével Isshin
-Öh ... ja igen! Nagyon jól áll. - ocsúdott föl végre Ichigo
-Akkor akár indulhatunk is! - vezényelt a kis csapat vezetője
-Igen! - hangzott a csatakiáltásnak is beillően a kéttagú (Yuzu-Karin) kórus
Előszedték a meglepetésnek szánt virágos lapmionokat ... sajnos csak hármat. (Nem számítottak a váratlan vendégre ...) Így Ichigo és Rukia egy fényt árasztó papírlapbda alá "szorultak". :p Kisvártatva ezekkel felszerelkezve, pizsamában kiléptek az utcára, ahol majdhogynem teljes sötétség honolt. Az éjfél közelében tanyázó időpontra tekitettel csak minden második lámpa volt bekapcsolva. (Milyen takarékosak ezek a japánok!) Miután Isshin papa elfordította a kulcsot a zárban, elindultak fölfelé a kissé meredek úton.
Ichigo és Rukia egy idő után lemaradt a Kurosaki hármas fogattól.
-Várható volt ... - kacsintott cinkosan hugára Karin
-Miért megyünk anyukád sírjához? - kérdezte hallkan a nyuszipizsamás
-Mmmh ... tudod ez egy szokás nálunk Karakurában, hogy az özvegy férfiak ilyenkor Valentin éjjelén felkeresik halott feleségük sírhelyét. És ... emlékeznek az elvesztett szerelmre. - világosította fel a sündizsnó
-Óó ... - hajtotta le a fejét a lány -Nem értem hogy ... - kezdett bele a mondatba a fekete hajú, de aztán mégsem mondta tovább
-Mit?
-Hát hogy ... hogy tudott mindezek után édesapád ennyire ... vidám maradni? - emelte fel ismét Rukia sötétkék szemeit
-Hát ez számomra is rejtély. - vallotta be a fiú -Talán így könnyebb átvészelni a mindennapokat. Már volt, hogy eltöprengtem azon, hogy milyen lehet neki ... biztosan nagyon nehéz mindig ilyen kiegyensúlyozottnak mutatnia magát. De ... szerintem ezzel amellett, hogy bennünk is tartja a lelket, önmagát is "gyógyítja".
-Gyógyítja? - nézett rá oktalan tekintettel a picike halálisten
-Igen. Biztosan az a véleménye, hogy ha azzal töltené az idejét, hogy naphosszat az egereket itatja és a fejét fogja, attól még semmi sem változik. Ráadásul ez csak mindket is csak szomorúbbá tenne. Nem! Inkább bohóckodik, megnevettet minket, és ha rossz kedvünk van, megpróbál kirángatni belőle.
Egy ideig csönd ereszkedett a két shinigamira. Csak öt pár láb lépteinek kopogását lehetett hallani a csöndes utcákon, és a folytott diskurálást, ahogy az elöl haladó hármas susmorgott.